A kultúra irányításának a minisztériumban, a döntések meghozatalának a parlamentben a helye. Az olyan intézmények, mint a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) nem átláthatóak, működésük és finanszírozásuk kézivezérelt. Működésük ebben a homályos szerepkörben nem folytatódhat, a költségvetésben elfoglalt kiemelt helyüket meg kell szüntetni. A felelős minisztériumban a kultúra nem lehet egy a sok terület közül: kiemelt figyelmet kell kapnia kormányzati szinten is, hiszen fontos szerepe van az ország jólétében és jövőjében. A minisztérium mellett a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) működését függetlenné kell tennünk ahhoz, hogy kultúrafejlesztő mecénás-szerepét jó minőségben elláthassa. Ennek záloga, hogy a miniszter által indoklás nélkül elkölthető keretet - egy alacsony vis maior keret kivételével - megszüntessük, a felelősségi köröket más szerepköröktől elválasszuk, és hogy az NKA működéséhez szükséges elkülönített forrásokat továbbra is garantáljuk. Az NKA működése a továbbiakban nem szolgálhatja állami intézmények hiányainak betömését, a fókuszban a műhelyek és alkotók támogatásának kell állnia. Az NKA kollégiumi rendszerét a kulturális területek igényeihez kell igazítani, a kollégiumok tagjait pedig szakmai alapon kialakított rendszerben kell delegálni.

Ahol lehetséges, a szakmai és szervezeti kérdéseket szakemberekre és művészekre bízzuk. A rendszer felállításánál megvizsgáljuk, milyen típusú felelősséget milyen szintre érdemes helyezni: mi az, amikor például a színházak esetében a fenntartó és a színház közös döntésére van szükség, és mikor szükséges külső szakértőket igénybe venni. Célunk, hogy a művészi célkitűzést és az ahhoz legoptimálisabb működési formát (például állandó társulat, vendégművészek, közös produkciók, stb.) az intézmények maguk határozzák meg. Emellett látjuk, hogy a jó és kiegyensúlyozott intézményi működés elérését nagyban segítik a kiszámítható működési feltételek, ezért egy olyan rendszerben gondolkozunk, ahol az intézmények vezetői több éves működési tervek megvalósítására pályázhatnak. Az intézmények közvetlen fenntartóinak nem szabad korlátozó, fékező szerepben működnie, hanem ösztönözniük és támogatniuk kell a hozzájuk tartozó intézményeket - ehhez viszont a fenntartókat is el kell látni a szükséges forrásokkal. Az ismert intézmények mellett a kisméretű, helyi és új projekteket is tartalmi elvárások nélkül kell támogatnia a rendszernek, különös tekintettel az alternatív, független és a vidéki kezdeményezésekre.

Bár nehéz objektív feltételeket és mutatókat találni a kultúra területén, arra törekszünk, hogy ne ideológiák és közvetlen személyi kapcsolatok mentén, hanem teljesítmény- és értékalapon szülessenek döntések arról, kik érdemesek a támogatásokra. Szigorúbb összeférhetetlenségi szabályozást dolgozunk ki, hogy a forrásokról döntők és azok kedvezményezettjei közötti kapcsolat ne befolyásolhassa a döntéseket. A szakma képviselőivel együtt megtaláljuk azokat a szempontokat (pl. nemzetközi sikerek, pozitív közösségi hatások, társadalmi beágyazottság), amelyek alapján kiválaszthatóak a támogatásra érdemes művészek és intézmények. A pályázati kiírásokat és pályázatok anyagait hozzáférhetővé tesszük a közvélemény számára. A szakmai alapú döntéshozatal szempontjait is nyilvánossá tesszük a döntések indoklásával együtt. A világos, szakmai alapú döntéshozatal az intézményeket is a magas minőségű munkára motiválja és nem enged teret a politikai haszonlesésnek.

A nagyívű, stratégiai beruházási döntéseket pedig átfogó és nyilvános szakmai konzultációval készítjük elő annak érdekében, hogy érvényesülhessenek a legfontosabb szakmai szempontok a döntések során. Olyan kérdésekben, mint a múzeumi negyed létrehozása, a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egyesítése vagy az Iparművészeti Múzeum felújítása, a kormányzatnak nem szabad és nem is érdemes az érintettek és a szakértők véleményét megkerülni. A döntéseknek pedig illeszkednie kell egy olyan átfogó koncepcióba, amely meghatározza az ország kulturális életének jövőjét, az elérendő célokat és a legfőbb lépéseket.

Az adófelajánlások rendszerének működtetésével az állam fontos közvetítőként lép fel, hiszen a magánszféra szereplőit ösztönzi a kultúra finanszírozásában történő részvételre. A rendszer azonban nem elérhető minden ágazat számára, nem transzparens és nem ösztönzi a felajánlókat további támogatásra. Ezért a TAO felajánlások kedvezményezetti körét bővítenénk úgy, hogy a felajánlásokból több intézménytípus részesülhessen. A felajánlások felhasználásában pedig szigorúbb szabályokat és folyamatos ellenőrzést vezetünk be, hiszen jelenleg a rendszer lehetőséget ad visszaélésekre. A személyi jövedelemadó (SZJA) bevezetésre kerülő harmadik egy százalékából kulturális intézmények és egyesületek is részesülhetnek, így az adózó állampolgárok kulturális intézmények fennmaradását is támogathatják a jövőben. A rendszer működtetésében pedig meg kell valósítani a felajánlók és a kedvezményezettek közvetlen és transzparens összekötését: célunk, hogy a támogatás legyen látható és a támogató legyen emiatt közösségeiben elismert.

Magyarországon a privát mecenatúra hagyományai gyengék, az ehhez szükséges intézmények és normák nem vertek gyökeret a rendszerváltás óta. Ezért támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a privát szféra közvetlen részvételét erősítené a kultúrában. Úgy gondoljuk, van tér a közvetlen szponzoráció kultúrájának erősítésére: az állami szereplőknek partnerként kell működniük minden ilyen kezdeményezésben.

A helyi együttműködések erősítése céljából kampányt indítunk olyan települési kulturális egyesületek létrehozására, amelyek a helyi gazdasági szereplőket és állampolgárokat kötik össze a helyi kultúra művelőivel. Célunk, hogy a szereplők együtt vegyenek részt a helyi kultúra működtetésében és finanszírozásában. Németországban régóta ilyen egyesületek adják az alapját a helyi kulturális élet szervezésének, aminek köszönhetően élő és sokak számára hozzáférhető helyi kultúra virágzik rengeteg kis- és nagytelepülésen. A helyi egyesületek támogatásán túl kulturális alapok működésének biztosításával ösztönözzük magánszemélyek és vállalatok kulturális befektetéseit, például vállalati gyűjtemények kialakítását annak érdekében, hogy segítsük a kereslet növekedését a kulturális termékek piacán.

A kultúra elérhetőségének segítése érdekében kibővítjük a kultúrautalványok rendszerét, az elmaradott régiók általános és középiskoláiban a gyerekek számára évente 5000 forint értékű kultúrautalványt teszünk elérhetővé. Az utalványhoz lehetőséget, és a lehetőséghez utalványt csatolunk: segítünk a családoknak megszervezni és finanszírozni a kulturális programokon való részvételt. Időszakonként és régiónként kész programjavaslatokkal és utazási kedvezményekkel szolgáljuk azokat a családokat, akiknek nem, vagy csak ritkán van lehetősége színvonalas kultúra fogyasztására. Emellett pedig a továbbiakban is működtetnénk az olyan iskolásokat célzó, hozzáférést segítő programokat, mint például az OperaKaland.

A hozzáférést segítő programok mellett célunk, hogy a magyar múzeumok állandó kiállításai mindenki számára ingyen elérhetőek legyenek: ezért egy olyan új múzeumfinanszírozási rendszert dolgozunk ki, amely lehetővé teszi, hogy a kiszámítható szakmai munka és a kiállítások folyamatos fejlesztése mellett az állandó kiállítások ingyenesen látogathatóak legyenek.

Azt gondoljuk, hogy a közös kulturális kincseinkhez való könnyebb hozzáférést más területeken is lehetővé kell tennünk. Ezért létrehozunk egy honlapot, amelyen az összes, a magyar állam által támogatott filmet, rövidfilmet és sorozatot online megtekinthetővé tesszük mindenki számára (legkorábban 3 évvel azok megjelenése után). Továbbá megvizsgáljuk, hogy a digitalizáció és az internet segítségével hogyan tehetnénk még inkább elérhetővé az állam által támogatott alkotásokat a kultúra minden területén.

Intenzívebb együttműködésre van szükség területi szinten a különböző kulturális, oktatási, illetve szociális intézmények között ahhoz, hogy több program valósuljon meg. Ezért települési szinten mindenhol létrehozzuk a kulturális referens tisztségét, ahol pedig vannak ilyen referensek, ott hatáskörüket célirányosan kibővítjük. A kulturális referens feladata a település kulturális életének tervezése, a szereplők közötti együttműködés segítése és a fentiekben is bemutatott helyi kulturális egyesületek támogatása lesz.

„[...] nincsenek kulturális programok, a fiatalok elmennek, elöregszik a város.”

–– Noémi, Zalaegerszeg

A települések kulturális életében központi szerepet szánunk a művelődési házak működésének, ezért támogatjuk ezek további fejlesztését. A művelődési házakban a hagyományok ápolása és a szórakoztatás mellett jobban előtérbe kell kerülnie a közösségépítő, ismeretterjesztő, és állampolgári aktivizmusra buzdító funkcióknak. A települések helyi lehetőségei mellett fontosnak tartjuk támogatni a vándorkultúra különböző formáit (társulatok és együttesek turnéi, vándor koncertpedagógiai foglalkozások, testvérvárosi kapcsolatok, stb.), hogy mindenkinek lehetősége legyen megismerni más vidékek, országok, kulturális körök szokásait, művészetét.

Bevonjuk a kisebbségi művészeket és a szakmai értelmiség tagjait az adott szakmát érintő beruházások eldöntésébe, a szakmai koncepciók kialakításába, és a vonatkozó pályázatok kiírásába. Pályázati forrásokkal ösztönözzük a többféle értelmezést és hozzáférést elősegítő kulturális intézményfejlesztéseket és célzottan elérhetővé tesszük a digitális archívumokat a kisebbségi kultúra képviselői számára.

Támogatjuk kritikai fókuszú galériák, kortárs művészeti közösségi terek létrehozását, amelyek kisebbségi, társadalmi kérdésekre reflektáló kiállításokat és kísérő programokat szerveznek. Ezek a helyszínek elősegítik az érintett felek közti kapcsolatfelvételt, szakmai és közéleti diskurzusokat indíthatnak el, a nyilvános programok pedig a nagyközönség felé is kinyitják a szakmát.

A Momentum célja, hogy a múzeumi hálózat esetében felülvizsgálja a fenntartói rendszert, helyrehozza az ezen a téren mutatkozó szakmai melléfogásokat, és biztosítsa azokat a kereteket, amelyek lehetővé teszik a legmagasabb szintű szakmai munkát: stabilitást és átlátható lehetőségeket teremtsen a művészek és szakemberek számára, a pártpolitika beleszólása nélkül. Célunk továbbá, hogy az ország egész területén, minél több ember számára legyen elérhető, érthető és élvezhető a klasszikus és kortárs képzőművészet.

Bár egy független magyar műemlékvédelmi rendszer kiépítése a rendszerváltás óta elmaradt, az elmúlt években a kormány felszámolta a műemlékvédelem összes működő szervét. Eközben a kormány számtalan műemléki védettség alatt álló épületet hagy pusztulni, amelyek visszafordíthatatlanul károsodnak. A Momentum a műemlékvédelmi rendszer kiépítését egy független szakhatósági szerv felállításával, illetve a jövő generációinak kulturálisan érzékeny kinevelésével érné el. Támogatjuk az örökség- és műemlékvédelem tanrendbe való beiktatását múzeumpedagógiai foglalkozások keretében. Támogatjuk továbbá az interaktív múzeumpedagógiai és iskolai programokat, amelyek a kulturális örökségeinkkel foglalkoznak, a korosztályi sajátosságokat figyelembe véve.

A Momentum alapvető fontosságúnak tartja a pályakezdő képzőművészek és kurátorok támogatását, hiszen számukra drasztikusan csökkent a hozzáférés azokhoz a csatornákhoz és karrierutakhoz, ahol megmutatják munkáikat és bekerülhetnek az intézményrendszerbe. Célunk, hogy lehetőséget biztosítunk számukra a pályán maradáshoz. Ennek érdekében olyan átfogó mentorprogramot dolgozunk ki, amely a jelenlegi lehetőségekkel ellentétben valóban segítené a fiatal művészeket a hazai boldogulásban.

A digitalizálás folyamata kiemelt fontosságú, hiszen egyszerre szolgálja a kulturális értékek védelmét és teszi lehetővé tömegek számára a kulturális értékekhez való hozzáférést. Noha a digitalizálás folyamata az elmúlt években megindult a múzeumi digitális stratégiák megalkotásával, rengeteg kezdeményzésre továbbra sem jut elég figyelem és forrás. A múzeumokban megkezdett munkát érdemes folytatni, a digitalizálást célzó kezdeményezéseket pedig a művészet minden területén szükséges támogatni. A jövőben az alkotás és a terjesztés minden formájába be kell építenünk a digitális technológiák és az internet célszerű használatát.

Régi adóssága a hazai közgyűjteményi rendszernek egy a kortárs magyar dizájnt gyűjtő és bemutató intézmény. Egy kortárs nemzeti dizájn gyűjtemény serkentőleg hatna a hazai szcénára és segítené azt, hogy hazánk szorosabb kapcsolatokat létesíthessen a nemzetközi dizájn-életben. A Momentum nyitott a szakma kezdeményezéseire a területen, támogatja díjak, kiállítások vagy szaklapok létrehozását.

Áttekintjük a tulajdonosi-fenntartói struktúrát: ha a színházak költségvetési és önkormányzati támogatásban is részesülnek, világosan kell látni, melyiknek mi a feladata. A jelenlegi "kiemelt" színházi rendszer a többtagozatosságot veszi alapul, és mintegy automatikusan emelt támogatást juttat a kiemelt színházaknak, függetlenül azok mérhető és művészi teljesítményétől. Korrigáljuk a produkciós támogatások szisztémáját is: a kőszínházak és függetlenek támogatási arányát felülvizsgáljuk, hogy nagyobb tér juthasson az innovatív, kísérletező kezdeményezéseknek, akár egy-egy kőszínházon belül is.

Az igazgatói kinevezéseknél a jelenlegi, túlnyomó többségében politikailag motivált kinevezések helyett valódi szakmai kuratóriumokat hozunk létre: a fenntartónak és a minisztériumnak legfeljebb egy-egy képviselője lehet a héttagú testületben, a többit a nem politikai alapon létrejött szakmai szervezetek delegálják. A kinevezési procedúrát minden stádiumában nyilvánossá tesszük. Csak az pályázhat, aki mind a pályázat, mind az eljárás nyilvánosságát vállalja.

Jelenleg is számos koprodukció jön létre különböző társulatok között, de még többre lenne lehetőség. Külön forrást biztosítunk arra, hogy egy-egy sikeres vidéki színházi produkció más városokban is megjelenhessen és igény szerint többször is fővárosi színpadokra kerülhessen. Az NKA fontos feladata továbbá, hogy pályázati pénzt biztosítson arra, hogy egy-egy színház fontos külföldi előadást lásson vendégül.

A fesztiváloknál különválasztjuk a főként a nagyközönségnek szóló, színes kínálattal bíró eseménysorozatot a szakmai megmérettetéstől. A Pécsi Országos Színházi Találkozó jelenlegi formájában szerencsétlenül keveri a kettőt, és egyik terepen sem sikeres. A nagyközönségnek szóló színházi fesztivál üzleti, kereskedelmi esemény, a szakmai fesztivál viszont minden elemében szakmai, vagyis az adott évad legjobb előadásait vonultatja föl, minden egyéb szempont szerepeltetése nélkül. A szakmai események kiemelt állami támogatásra szorulnak, hiszen fontos feladatuk, hogy idevonzzák a külföldi színházi szakmát és ennek révén becsatolják a magyar színházat az európai színházi vérkeringésbe.

Jelenleg a fordítástámogatás rendszere gyakorlatilag nem működik Magyarországon, ami miatt sok esetben nem jutnak el magyar szerzők művei a külföldi piacokra és Magyarország elszigeteltebb lett az irodalom világában. Ezért fordítói ösztöndíjakkal ösztönözzük mind a magyar irodalom idegen nyelvre fordítását, mind a külföldi irodalom legkiválóbb alkotásainak magyarra fordítását.

Mivel fontosnak tartjuk, hogy a fiatal generációk számára legyen elérhető korszerű, könnyen fogyasztható irodalom, ezért támogatjuk a gyerekirodalom kiadását erre a célra kiírt pályázatokkal. Továbbá elengedhetetlen, hogy az alap- és középfokú oktatáshoz szükséges irodalom olcsón rendelkezésre álljon minden tanuló számára, ezért célzottan támogatjuk az iskolai könyvtárakat.

A könyvtárak pedig nem csak a fiatalok számára teszik elérhetővé az irodalom remekeit. A könyvtári forma véleményünk szerint nem idejétmúlt, és fontos szerepet tölt be települések kulturális életében. Éppen ezért folyamatos karbantartásra és készletfejlesztésre van szüksége ezeknek az intézményeknek, amely célból szintén pályázatokat teszünk elérhetővé.

Mivel úgy gondoljuk, a jelen és a múlt magyar viszonyainak irodalmi megörökítése kiemelt fontosságú, ezért ösztöndíjakkal támogatjuk azokat a dokumentatív alkotásokat, amelyek a múlt feltárásával, illetve a jelen problémás társadalmi viszonyaival foglalkoznak. Ezen túl pedig segítjük a fiatal és új szerzők kitörését: ösztöndíjakkal és pályázatokkal támogatjuk a könyves szervezetek, céhek és szövetségek szakmai véleményére támaszkodva az elsőkötetes, illetve fiatal írókat és fordítókat.

Az állam szerepvállalása szükségszerű a mozgóképkultúra finanszírozásában, és így irányításában is. A magyar filmektől önfenntartás vagy nyereségesség nem várható el, tisztán piaci alapon a német, francia vagy olasz filmgyártás sem működhetne. Viszont az állam szerepvállalását meghatározó jelenlegi döntéshozatal központosított és kézivezérelt. Egy személyében nem leváltható, semmilyen szerv felügyelete alá nem tartozó önkényúr kinevezése elvben és a gyakorlatban is antidemokratikus. A jövőben az állami források elosztása minden esetben transzparens szempontok mentén, demokratikus módon, a szakma bevonásával kell, hogy történjen. A magyar adófizetők pénzén finanszírozott művekről legitim döntést az adott szakma közössége hozhat – világos elvek mentén, átláthatóan. Többcsatornás finanszírozási rendszerre van szükség ahhoz, hogy ne csak egy döntéshozó bizottság kialakult preferenciái kapjanak teret az állami források elosztásánál. Ezen kívül a különböző forrásokból elérhető támogatások műfajspecifikusan teszik lehetővé a finanszírozást (pl. animáció, kísérleti alkotások, stb.).

A mai magyar filmpolitika elkülönítve és kiemelten kezeli a játékfilmet. Mindeközben nem kapnak életteret a mozgóképkultúra olyan területei, amelyek szerves részét képezik a filmkultúrának és a nemzet szellemi életének. A Momentum nem feledkezik meg a dokumentumfilmes és animációs filmek terén kialakult hagyományainkról, a kísérleti- és rövidfilmek világáról, az értékek elérhetővé tételéről a forgalmazás segítése révén, az artmozik fenntartásáról, a filmes sajtó, illetve a filmes könyvkiadás feltámasztásáról. Ezek teremtenek élő alkotó szövetet, ezeken keresztül kapcsolódnak a hazai alkotók egymással, a közönséggel és a világgal. A Momentum biztosítja az erőforrásokat e területek normális működéséhez.

A mozgókép-oktatás területén máshová helyezzük a hangsúlyokat. A filmtörténeti hagyomány oktatása középiskolás szinten nem életszerű, viszont a középiskolás gyerekeknek érteniük kell, a különbséget dokumentum és fikció között; a médiában a hír és a vélemény között; vagy az általuk nap mint nap használt közösségi média működési módját és problémáit. Ezzel a tudatos, manipulációkkal szemben saját magukat megvédeni képes egyének és közösségek létrejöttét segítjük. Ennek megfelelően az ehhez kapcsolódó fejlesztési célok és feladatok a magtantervbe is bekerülnek.

Nem romboljuk le azt, ami hasznos: az elmúlt évtized tapasztalatai megmutatták, hogy egy átfogó könnyűzenei programra szükség van. Az új zenekarok elindulását érdemes lesz a jövőben is segíteni, a koncerthelyszínek fejlesztése továbbra is fontos cél az egész országban, a zenei örökségvédelem feladatával pedig foglalkozni kell, különben elvesznek közös értékeink. Az elmúlt években a Cseh Tamás Program hozzájárult e célok megvalósulásához, működését a jövőben finomítani és stabilizálni kell. A zenészek nemzetközi érvényesülésébe pedig érdemes a továbbiakban többet is befektetni, például egy magyar zenei exportiroda működésének újbóli támogatásával.

Jelenleg a Cseh Tamás Program közel egymilliárd forintos éves finanszírozása az üreshordozó-díjak egy részéből történik. A Momentum nem a zenészektől venné el az iparág fejlesztéséhez szükséges pénzt, hanem valós állami hozzájárulást valósítana meg, az üreshordozó-díjból származó jogdíjakat pedig teljes egészében a jogosultakhoz juttatná. Viszont fontosnak tartjuk, hogy az érintettek is részt vegyenek a továbblépést célzó programok finanszírozásában. Ezért a zeneipar meghatározó képviselőit arra kérjük, hogy a tervezés során kötelezzék el magukat a közös befektetésekre, akár a CsTP, akár egy exportiroda, akár egyéb általuk kitalált programok kapcsán. Egy ilyen partnerség alapja lehetne a programok hosszútávú működésének.

Támogatjuk a magyar kultúra stabil megjelenését a média- és tartalomszolgáltatásban, ezért a magyar előadói kvótát csak annyiban pontosítanánk, hogy a hazai előadók nem magyar nyelvű dalait is magyar elhangzásnak tekintenénk. Az állami médiának nem versenyeznie kell a piaci médiaszolgáltatókkal, hanem kiegészítenie azokat, így platformot adva minden magyar művésznek és előadónak. Fontos, hogy a jelenlegi körülményekkel ellentétben legyen legalább egy piaci logika alapján működő országos lefedettségű kereskedelmi rádióadás, és hogy emellett olyan népszerű, állami könnyű- és komolyzenei csatornák is működjenek, amelyek zenei profiljukat tekintve kiegészítik a kereskedelmi szolgáltatásokat.

Magyarországon komoly hagyományai vannak a zenei oktatásnak és nevelésnek, ez a hagyomány azonban már csak halványan van jelen a közoktatásban. A Momentumnak fontos, hogy a Kodály-módszer ne csak a szolmizálásból álljon, hogy megjelenjenek a használható hangszerek az iskolában, hogy a könnyűzene is bekerülhessen az iskolai tantervekbe és hogy az ének-zene óra a tartalmas élmény, és ne a vicc tárgya legyen a gyerekek szemében. Ennek érdekében megteremtjük annak a lehetőségét, hogy minden iskolában szaktanár tarthassa az ének-zene órákat. Ellátjuk a közoktatás intézményeit hangszerekkel és több lehetőséget biztosítunk a zene valós megélésére a középszintű oktatásban. A zenei közoktatás mellett az alapvetően jó minőségű zeneiskolai intézményrendszert is folyamatosan fejlesztenénk és finanszíroznánk. Mindezek mellett az iskola kapuin túl is fontos a zenei nevelés, ezért erőteljesebben támogatjuk a jelenleg is futó koncertpedagógiai kezdeményezéseket.

Módosítjuk az egyházügyi törvényt (2011. évi CCVI. törvény) és az azonos jogokat garantáló státuszt adunk minden vallási közösségnek. Az egyházak és vallási közösségek bejegyzéséről szóló döntést pedig áthelyezzük a parlament hatásköréből a bíróságéba. Így biztosítjuk, hogy egy vallási közösség bejegyzése a politikától függetlenül, előre meghatározott, objektív szempontrendszer szerint történjék. Hosszú távú célunk egy olyan egyházfinanszírozási rendszer létrehozása, amely függetlenséget biztosít az egyenlő jogokkal rendelkező egyházaknak.

Az egyházakat segítjük abban, hogy kialakíthassák gazdasági autonómiájukat, és saját döntésük alapján anyagilag függetlenedhessenek az államtól. Az 1% felajánlások mellett kísérleti jelleggel bevezetünk egy önkéntes egyházfinanszírozási rendszert is, amellyel az állampolgárok önkéntes alapon, az állami adórendszeren keresztül adományozhatnak az egyháznak. Regisztrációt követően az állampolgár bruttó jövedelméből az adón és a járulékokon túl a rendszer az állampolgár által meghatározott mértékű egyházi adományt is levonja és a választott egyház felé automatikusan továbbítja.

A személyi jövedelemadó (SZJA) civil szervezeteknek és egyházaknak felajánlható kétszer 1%-a mellett egy harmadik 1%-ot teszünk felajánlhatóvá. A harmadik 1% felhasználása szabad, így ha az állampolgárok úgy kívánják személyi jövedelemadójuk összesen 2%-át irányíthatják különböző egyházi szervezetekhez. Továbbá lehetőséget adunk felajánlható 1%-ról való hosszú távú rendelkezésre, hogy az 1 % akkor is célba jusson, ha a támogató adott évben elfelejtett róla rendelkezni.

Évente egy alkalommal megrendezzük a Társadalmi Párbeszéd Hetét a vallási közösségek és civil szervezetek részvételével. A TPH párbeszédre hívja a vallásos és nem vallásos csoportokat, résztvevői az aktuális vallási és társadalmi kérdések megvitatásán, élményeik megosztásán, a sikeres kezdeményezések és tervek bemutatásán keresztül könnyebben közelíthetik majd álláspontjaikat és mélyíthetik kapcsolataikatkat. A fesztivál jellegű esemény reményeink szerint alkalmas lenne arra is, hogy a különböző egyházak közösségei jobban megismerjék egymást. A Társadalmi Párbeszéd Hete minden évben január 6-13. között kerül majd megrendezésre, emlékezve az 1568-as tordai országgyűlésre, amikor Erdélyben a történelem folyamán először biztosították a vallásszabadságot.

Az államnak garantálnia kell az egyházak intézményes és szellemi függetlenségét annak érdekében, hogy a vallási eszmék szabadon áramolhassanak a társadalomban és az állampolgárok szabadon és tudatosan hozhassanak döntést saját vallásgyakorlásukat illetően. A Momentum egy iskolai programsorozat segítségével segítené az országban működő vallási közösségek megismerését, hogy a jövő generációi átfogó képet nyerhessenek a Magyarországon gyakorolt vallásokról. Ez hozzájárulhat a türelem és a párbeszéd kialakulásához a vallásos és nem vallásos társadalmi csoportok között.

Célunk, hogy a látványsport-beruházások mellett olyan infrastrukturális fejlesztések valósuljanak meg, amelyek mindenki számára elérhetővé teszik a szabadidő egészséges eltöltésének legcélszerűbb módját, a sportolást. Közvetett cél továbbá, hogy a szabadidősport gyakorlásán keresztül a lakosság fizikai aktivitási rátája minden korcsoportban és minden társadalmi rétegben növekedjen. A szabadidősport nemcsak az egészséges életmód gyakorlását, hanem a társadalmi kohéziót is ösztönzi. E célok érdekében nyílt pályázati forrásokat szánunk a szabadidős sportinfrastruktúra fejlesztésére. Az eddigieknél nagyságrendekkel többet fektetünk az alacsony fenntartási költségű sportinfrastruktúra különböző formáiba (pl. szabadtéri edzőparkok, futópályák, multifunkcionális sportpályák), ezeket pedig elérhetővé tesszük a lakosság számára. A pályázatok elbírálása transzparens módon, az értékelési szempontok és eredmények teljes nyilvánossága mellett történne.

„A sportolási lehetőségek sajnos folyamatosan fogynak, szükség lenne a hobbisport infrakstruktúrájára.”

–– Áron, Pécs

Olyan, a mindennapos testmozgást az alacsonyabb jövedelműek körében ösztönző költségcsökkentő rendszereket alakítunk ki, mint például a szociális uszodabérlet, amely az állami és önkormányzati fenntartású uszodákban biztosítja a sportolási lehetőséget a rászorulóknak. Fontos, hogy a közpénzből megvalósult sportberuházások szolgáltatásait ne csak piaci alapon lehessen értékesíteni, hanem megjelenjenek a szociális szempontok is. Az érintett csoportokat bevonjuk a helyi és megyei szintű szabadidősport-programok tervezésébe és működtetésébe. A megyei önkormányzatoknál sporttal foglalkozó referenseket nevezünk ki az alulról szerveződő sport fellendítése céljából, azoknál az önkormányzatoknál pedig, ahol vannak ilyen referensek, hatáskörüket célirányosan kibővítjük.

A lakosság fizikai aktivitási rátája és a túlsúlyhoz és elhízáshoz kötődő egészségügyi kiadások között szoros kapcsolat van. Célunk a lakosságban tudatosítani a sportnak az egészségfejlesztésben játszott prevenciós szerepét, és ezáltal is népszerűbbé tenni a szabadidős sporttevékenységeket. Hosszú távú célunk, hogy az egészségügyi rendszer a túlsúlyos betegek ellátására eső kiadásait a jelenlegi 11%- ról 5%-ra mérsékeljük. Ennek érdekében bevezetjük a testmozgás orvosi receptre történő felírását, amelynek támogatását az OEP-n keresztül biztosítjuk. A háziorvos vagy szakorvos a gyógyászati beutalók mintájára receptet írhat fel az indokolt egészségi állapot fennállása esetén, amely adott költségkeretek között időszakosan fedezi a sportszakemberek által felügyelt testmozgásban való részvétel költségeit.

Kiterjesztjük továbbá a cafeteria-rendszerek felhasználhatóságát a szabadidő alszámla éves keretének megduplázásával és az ebből finanszírozható szolgáltatások kibővítésével. Célunk, hogy a kártyával lehessen fizetni szakedzői szolgáltatásért (pl. személyi edző, úszásoktatás) és sporteszköz-bérlésért is.

Az élményközpontú testnevelés bevezetésével ösztönözzük a diákok sportszeretetét és az egész életen át tartó testmozgásra való hajlandóságát. Az élményközpontú testnevelés a diákok adottságait figyelembe véve képes előmozdítani a mindennapos testmozgásban való részvételt, ami közvetlen egészségügyi előnyökkel jár, és egyben szocializációs élményt nyújt a fiatalok számára. Az élményközpontú testnevelés megvalósításában kulcsszerepet játszanak a sportszervezetek, amelyek számára a közoktatási intézményekkel való együttműködés a sportolói bázis növekedését is jelentheti. Az alapfokú testnevelés oktatás alapvető célja kell legyen, hogy a fiatalok minél több mozgásformát tudjanak kipróbálni és az adottságaiknak megfelelő sportágat válasszanak. Ehhez szükséges a jelenlegi sportkínálat felülvizsgálata és kibővítése. Az iskoláknak lehetőséget adunk, hogy akár az újfajta sportokat és mozgásformákat is (pl. ultimate frizbi, jóga, tánc) integrálják helyi tantervi szinten a sportoktatásba.

A program keretein belül ösztönözzük az iskolák és helyi sportegyesületek közötti együttműködést annak érdekében, hogy a fiatalok minél több mozgásformát tudjanak kipróbálni és az adottságaiknak megfelelő sportágat válasszanak. Az együttműködésben részt vevő oktatási intézmények diákjai számára havi rendszerességgel bemutató órát tartanak az együttműködő sportegyesületek. A bemutató órákon keresztül a diákok olyan sportokkal és változatos mozgásformákkal ismerkedhetnek meg, amelyek nem feltétlenül képzik az iskolai testnevelés tanagyag részét. Ennek megvalósításához szükséges, hogy a testnevelők az újonnan bemutatott sportágak későbbi alapvető tanításához képzést kapjanak, melynek megvalósításában a sportegyesületeknek, illetve sportszövetségeknek, finanszírozásában pedig az államnak kell részt vennie.

Bevezetjük az iskolákban a sport példaképek programot, amelynek célja az állami támogatásban részesült és kiemelkedő eredményeket elért sportolók és parasportolók bekapcsolása az iskolai sportpromóciós tevékenységbe. A példaképek történetének testközelből való megismerésével a fiatalok körében népszerűsítjük a versenysportban való részvételt.

Ezeken felül egyéni értékelési rendszert vezetünk be az iskolai testnevelésben. A rendszer lényege, hogy az egyéni teljesítményminimum meghatározása után a tanulók önmaguk teljesítményéhez mérten kerülnek értékelésre, ezáltal is elősegítve a testmozgáshoz kötődő sikerélményt.

A lehető legteljesebb körű függetlenséget biztosítjuk a sportnak a fejlődés és az értékmegőrzés érdekében. Megváltoztatjuk a sportrendszer jogszabályi kereteit, szakmai alapokra helyezve a sportirányítást. Átláthatóvá tesszük a sporttámogatási rendszert. A sportinfrastruktúra-fejlesztésekről politikai kapcsolatok helyett szakmai alapokon születnek majd döntések. Célunk, hogy a sportszervezetek a lehető legnagyobb mértékű függetlenséget élvezzék a politikai hatalomtól. A vonatkozó jogszabályok megfelelő módosításával és összeférhetetlenségi szabályok bevezetésével eltávolítjuk a politikai tisztségviselőket és a politikai kinevezetteket a sportszövetségek és sport-köztestületek vezetéséből. Az irányítást nyílt pályázati felhívás útján a sportszakemberek kezébe adjuk. A sportszövetségek élén koncentrálódó hatalom korlátozása érdekében két ciklusban maximáljuk egy sportszövetség vagy sport-köztestület vezetését.

Célunk, hogy a sport területén is érvényesüljenek a jó kormányzás olyan alapvető elvei, mint az átláthatóság, elszámoltathatóság, a demokratikus döntéshozatal, valamint a fékek és ellensúlyok rendszere. Szükség van a sportrendszert alapjaiban meghatározó jó kormányzási elvek lefektetésére és ezek megvalósulásának nyomon követésére. Sportcélú állami támogatásból csak az a szervezet részesülhessen, amely elfogadja és érvényesíti a sportbeli jó kormányzás elveit. Ezért megalkotjuk a sportbeli jó kormányzás kódexét és ezzel új alapokra helyezzük a sportirányítást. A kódex nemzetközi sportirányítással összhangban lévő alapelvei: autonómia, demokratikus döntéshozatal, átláthatóság, elszámoltathatóság, nyilvánosság és szolidaritás (társadalmi felelősségvállalás). A jó kormányzási kódex kialakítása csak a célcsoport, vagyis a sportszervezetek bevonásával valósulhat meg.

A sportfejlesztési programok elbírálásának szempontjait, a pályázatokat és a döntéseket nyilvánossá tesszük. Elérhetővé tesszük továbbá az állami forráskezelő szervezetek jelentéseit és a sportcélú támogatások felhasználásának részletezését is.

Ösztönözzük a civil szerepvállalást a sporton keresztüli társadalmi bevonás területén. A sport és a sportban érdekelt civil szervezetek számára olyan támogató rendszereket alakítunk ki, amelyek elősegítik a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok szervezett sporttevékenységben való részvételét.

Olyan szisztematikus értékelési rendszereket hozunk létre a sport területén, amelyekben a szociális szempontok is hangsúlyt kapnak. Kialakítjuk a „befogadó sportszövetség” és a „befogadó sportegyesület” koncepcióját. A befogadó sportszervezetek kezdeményezéseikkel kiemelten támogatják a fogyatékkal élők sporttevékenységekben való részvételét és/vagy a hátrányos helyzetű fiatalok sporttevékenységekbe való bevonását. A befogadó sportszervezetek tevékenységét nyílt pályázatokkal, átlátható módon támogatjuk a hosszú távú fenntarthatóság érdekében.

Nehéz körülmények között felnőtt, tehetséges fiatalok részére állami sportösztöndíj programot indítunk. A sportösztöndíj feltételrendszerét a sportszövetségek bevonásával alakítjuk ki, a rendszert velük együtt működtetjük. A támogatásban részesülő fiatalok számára olyan mentorrendszert biztosítunk, amely segítséget nyújt a sportkarrier felépítésében és a sporton kívüli érvényesülésben egyaránt.

A fogyatékkal élők sporttevékenységekben való részvételének támogatására szánt központi költségvetési keret növelésével előmozdítjuk az integrált sportolási kezdeményezések ügyét. Az integrált sportolási lehetőségek szélesítése nemcsak a fogyatékkal élők fizikai aktivitási rátájára van pozitív hatással, hanem a társadalmi kohéziót is erősíti.

A hátrányos helyzetűek fizikai aktivitásának előmozdításához szükséges a kínálati oldal, azaz a szakemberek kompetenciáinak fejlesztése is. A szélesebb társadalommal együtt a szakmában is tudatosítjuk a sport társadalmi szerepét. Az ifjúságsegítő és szociális munka módszertanát integráljuk a sportszakember-képzésbe, különös tekintettel az edzői és testnevelő tanári pályákra. A sportszakember-képzést kibővítjük továbbá a fogyatékkal élők sporttevékenységének vezetéséhez szükséges ismeretekkel. Ezzel párhuzamosan pedig elismertetjük a sporton keresztüli nevelés módszertanát az ifjúsági és szociális munkában. A sporton keresztül a hátrányos helyzetű fiatalok olyan kompetenciákat és készségeket sajátíthatnak el, amelyek elősegítik a munkaerőpiaci és tágabb értelemben vett társadalmi integrációjukat.

A büdzsé legjelentősebb homogén szeletét az ún. társasági adókedvezmény (TAO) adja: ebből az idei évben várhatóan nagyjából 80-90 milliárd folyik be közvetlenül a magyar sportba. A TAO- rendszerrel kapcsolatban a Momentum meglátása szerint 3 alapvető probléma azonosítható:

Ezért a Momentum megszünteti a TAO-rendszer működését a sportban. Rövid távon viszont semmiképpen sem vonunk ki forrásokat a rendszerből, hiszen a hazai sportélet az elmúlt hét év változásainak köszönhetően valójában kizárólag állami forrásoktól függ, a sokkterápia-jellegű forráskivonás pedig csak ártana a sportéletnek. Ezért a közeljövőben arányaiban azonos mértékű központi finanszírozást garantálunk azoknak a szervezeteknek, akik az elmúlt években a TAO- forrásokra támaszkodtak. A Momentum a hosszú távon tervezett átalakítások során mindvégig egyeztetni szeretne az érintettekkel annak érdekében, hogy egy mindenki számára elfogadható kompromisszum jöjjön létre a kérdésben.

A TAO-rendszer reformja mellett a Momentum vállalja, hogy az állami források központi elosztásakor törekszik az 50-50%-os elosztási arányra a lakossági sport és a versenysport között.

Semmi sem lenne károsabb annál, mint ha hagynánk leromlani a komoly befektetések árán létrehozott infrastruktúrát, ugyanakkor nagyon fontos, hogy amennyire lehet, piaci alapokra helyezzük az üzemeltetést. További létesítményfejlesztés esetén alapvető követelménnyé tesszük a racionalitást és a tervezhetőséget: komplett üzleti terv benyújtását kérjük azoktól a pályázóktól, akik infrastrukturális fejlesztéshez állami forrást kívánnak felhasználni, illetve megakadályozzuk, hogy szomszédos településeken egymással rivalizáló, így pedig hosszú távon nem fenntartható létesítmények épüljenek. Az újonnan létrejövő sportlétesítményeknek többfunkciósoknak kell lenniük, és működtetésük során teljesülnie kell annak az alapelvnek, hogy széles körben, azaz nemcsak a versenysport, hanem a helyi szabadidős sportklubok vagy bármely sportolni vágyó személy számára hozzáférhetőnek kell lenniük.

A Momentum álláspontja szerint az államnak az iskolai sport finanszírozásában van feladata, illetve abban, hogy különféle - adott esetben anyagi jellegű - ösztönzőkkel elősegítse a lakosság sportját és az utánpótlás-nevelés együttműködését.